Zárszavak

Elnézést kérek mindenkitől aki esetleg várta a további bejegyzéseket. Természetesen január 26 után is bőven történtek velünk kalandok, sőt - de a blogírás valahogy most nem fért bele. Az ösztöndíjam csak egy félévre szólt, mint Hansnak, ezért mennünk kellett. Február 11-én ugyan hazautaztam ügyeket intézni, de 26-án Kingához repültem Freibrugba, ahol svájcot és franciaországot is megtiszteltük, majd március 2-án jöttem "haza" Valenciába. A Fallas hihetetlen volt. Meg úgy egyébként is. Húsvét óta az itthoni életemet élem, rendezgetem. Június végén repülök megint két hétre Valenciába, ahol Hanssal és a többiekkel együtt zárjuk az évet.

A legtöbb erasmusossal egyetértésben tudom mondani, hogy életem egyik legjobb döntése volt a kiutazás, mindenkinek csak javasolni tudom, bátran vágjon bele. Nagyon sokan sok nehézségek árán és közepette jutnak végül ki, de olyanról még nem hallottam, aki megbánta volna.

Vizsgaidőszak

Szóval a legutóbbi kalandjaink óta mindenki tanul és-vagy dolgozik, amin csak tud. 10-11kor felkelünk (hacsak valakit nem keltenek fel magyar munkaidő szerint), reggelizünk szépen, majd mindenki beül a szobácskájába tanulni a kávécskájával. Csak néha megyünk le este 50 centért Cruzcampo-t inni, vagy az autopull-ba magunknak sört csapolni.

Bertrandunknak tegnap volt az utolsó vizsgája, ezért nagy engeddelahajam volt a lakásban. A szerdai "aperitivo belgo" estén (egy bárban szerdánként a sör mellé az adott heti kiválasztott ország jellegzetes kis étkét kapod - jó volt csak hamar elfogyott a Leffe (meg csak barna volt, mindegy) ) [szóval az ott] megismert belga lányok is átjöttek lasagnát enni. Megtudtam, hogy a brüsszeli franciáknak is kell flamandot tanulni, tehát kölcsönös azért az elnyomás. Kormányuk ugyan épp nincs, de anélkül is elvannak. A flamand lány, akinek a nevét most meg sem próbálom leírni, nagy élvezettel fogyasztotta a maradék panyolai szilvánkat, dehát jóisaz. Schandiéknak nem azért van telefonjuk, hogy felvegyék, ezért nekik már nem jutott :P

Előző este Schandiékkal mentünk le a kikőtői illegális horgászok mellé a villogó zöld fény mellett romantikázni. Andrásnak sikerült a "És a programozó az mit csinál?" kérdéssel vetekedve "Egy nyák mitőlhogyanmiért lesz pl videókártya" jellegű kérdést feltennie, ezért nagy örömmel prezentáltam neki az UMSZKIs múltamból felsejlő tudást. Hát igen, hiányzik azért vasklorid oldat!

Ana, az argentin istennő kedden itthagyott minkent, ment haza Argentinába. Előtte még jól meghivattam magam egy mate-ra. Ilyen teaféle növényt szárítanak meg fermentálnak valahogy, egy spéci maroknyi faedényt kétharmadig raknak a fűvel, majd felöntik kb 90 fokos vízzel, és fémszívószállal szlopálják, mindig újratöltve. Nagyon tömény keserű, koffeines mindenes ital. Argentinában mindenki a matéjával és egy termosz forró vízzel jár egyetemre.

Közben itt van Soléne másodszintű barátja, Julien (ha nem így írják, bocs), aki tavaszi félévet tölt itt, és épp lakást keres. Soléne most úgysem lakik itt, ezért az ő szobájában tanyázik. Ő négy hónapot tanult argentinában, Anával összefogva tájékoztattam engem az argentin élet részleteiről.

Közben megvettem a hazautas jegyemet is (miután feb11-26-ig otthon vagyok, márc2-ig Kingánál Freiburgban, majd jövök megint ide Valenciába), március 22-én repülök haza húsvétra, és május 5-ig biztosan otthon rontom a levegőt.

Közben itt a holland srácok eltengődnek nagy semmittevésükben, Abbygail hazaugrott pár napra, hogy az unokatesójának esküvő előtti buliján ott legyen. A lány egy török sráccal házasodik, belgiumban élnek majd, de az esküvőt jó török szokás szerint tartják majd kint Törökországban. Hétfőn jön haza, és megy egyből állásinterjúra a kikőtőben levő burzsuj kávézóba, ahol gyenge reggeli pillanatokat lehet nagyon kényelmesen a napos kikötőben tölteni.

Közben beköltöztem a grande sexual-ba, az utcára néző franciaágyas szoba. Egyetlen gondja, hogy az ablakhoz rakott íróasztalnál ülve tökéletesen figyelemmel lehet kísérlni az utcán zajló eseményeket, amik a "Tecnología de Software Avanzada" fóliákhoz mérve hihetetlen izgalmakat nyújtanak. 

Namost abbahagyom, mert Leventének azt mondtam, hogy tanulok és házit írok ...

Egyébről most nem tudok nyilatkozni, kérem kapcsolja ki!

Otthon, édes otthon

Hát szóval itt járt Bali. Elég sűrű napjaink voltak, nem is mesélek el mindent, mert még baj lesz. Szerda éjjel érkezett, és itt ugorjunk egyet mondjuk csütörtök estig, amikor Schandival hármasban a plüssbilincs rejtelmeit kutattuk, és mellesleg elfogyott egy liter panyolai szilva. A faszagyerekek utána még egy üveg becherovkát is megittak 10p alatt "Repete!" felkiáltásokkal. Cseh barátunk reggel azt találgatta, vajon ki hányta össze az ágyát, majd gyorsan minden ágyneműt betömött a mosógépbe. A mosógép ajtaja csak nagy erőfeszítések árán csukódott, de megérte, azóta várunk a szerelőre. Péntek este a belvárosban mentünk bulizni, ahol Balinak a finn-magyar kapcsolatokat sikerült erősítenie. Szombat kora hajnalban a 11:30-as vonattal kimentünk Saguntóba jó sokan a lakásból. Schandit sikeresen rászoktattuk a sörivásra. Láttuk a várat meg épp bikafuttatás volt. Vasárnap éjjel háromkor pedig nekivágtunk hármasban és elmentünk Barcelonába (mellesleg a Granada-Valencia-Castellón-Tarragona-Barcelona-Vac vonalon közlekedő busszal mentünk). Az elmúlt napok következményeképp Bali egy pár órát a hostelben aludt délután a Sagrada Familia helyett, én megúsztam egy torokgyulladással. Balit aztán otthagytuk Barcelonában és Schandival hazajöttünk az este tizes busszal, kipihenten, frissen és vidáman. A hétfő reggeli órát azért kihagytam, meg Leventének is küldtem egy SMS-t, hogy olyan nagyon nem fogok dolgozni. Azóta nyugalom és békesség honol. A történetet Schandi előadásában is olvashatjátok, bárminemű egyezés a véletlen műve :)

Még ilyen idebiggyesztett megjegyzés: Szabolccsal beszéltük még, hogy az 5,85 eurós 10 utazásos jegy árváltozásig érvényes, az meg nem gyakran történik errefelé - gondoltuk akkor. Az újév alkalmából 6,10-re emelték. Rablás!

Tavaly akkora forgalmat csináltunk a szemközti Consumban az Amstelnek, hogy abból a pénzből felraktak egy óriásplakátot az épületre. Azóta persze már olcsóbb sört iszunk, de sebaj.

És legyen itt most egy galéria:

Felolvadás

Szóval itt vagyok megint Valenciában, 13 fok van éjjel, süt a nap. Hoztam 1,6l unicumot és 2 liter panyolai szilvát. Egy ideig biztos kitart. A cseheknél sligovica néven fut, ugyanúgy ásványvizes palackban szokás hordani :) 40dkg darált mákot is hoztam, abból majd valami finomat kerekítünk. Verától kaptam nokedliszaggatót is, most már tonnaszámra csinálhatok nokedlit. A bátyámtól kapott Guiness-es falidísz (falidísz vagy faldísz?) is az ajtóban üdvözli az ott belépőt.

Ma este érkezik Bali, az évfolyamtársam, akinek néha hagyom, hogy megmászasson csocsóban. Jó ötlet volt végülis így januárra, amikor meló, házik és egyéb tanulnivaló van.

A távolabbi tervek: február 11-én repülök haza. 26-án repülök Bázelbe Kingához, akitől március 2-án leszek kénytelen búcsút venni, amikoris ismét Valenciába repülök. Legalább 19-éig kint maradok, a Fallas végéig (Miguel elmondása szerint akkor mindig nagy "bumm-bumm" van, remélem nem tömegbe lövöldöző harckocsikról beszélt).

A többiek viszonylag jól vannak. Bertand épp ott (itt) akarja hagyni barátnője, szóval azért gyász van kicsit. Soléne éjt nappalá téve tanul, aztán szombaton megy haza Franciaországba ugyanezt folytatni - építész. Sebastien még mindig a szobájába zárkózva tölti a napokat, csak most nem sorozatot néz, hanem tanul, de amúgy ő is jól van. Az argentínok leléptek, Emma is lelépett a szomszédból, spanyol csajokkal lakik egy kicsit egyetemibb környéken. Az ő helyébe egy német infós srác jött, aminek igazán szívből örülünk :)

Van még két hét "szorgalmi" időszak, aztán jönnek a vizsgák. Itt egy tárgyból egy vizsga van. Nem tudom mi lesz :)

Hómbre

This is how we do it ...

Cómo es posible?

Hazaút

Jövő szerdán utazok haza, valószínűleg lefekvés nélkül a már jól ismert hajnali négyes busszal megyek Barcelónába a reptérre, ahol kb három órát még eltengek, majd két óra után nem sokkal Budapesten találom magam, ahol bátyám vár rám a kabátommal. Aztán majd Budapest, hideg, dugó, belváros, szentendrei út.

Az argentin pár jövő szerdán lelép a lakásból, mennek belgiumba pár hétre, aztán meg valahol máshol fognak lakni még egy pár hétig Valenciában.

Jövő héten én elsőként hagyom el a szállást, aztán szinte mindenki lelép, a két holland srác Pablo és Juan (Paul and John, avagy Jonas) marad itt az ünnepekre. A paradicsom visszafoglalása január 5-től esedékes. A nagy welcome partyn már az egyetemkerülő jómunkás csocsóbajnok Bali is vendégünk lesz.

Andalucía

Közbenső jelentés

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Na, hát igen régen jelentkeztem, akkor is csak keveset. Most is csak távirati stílusban nyilatkozom. Miután a két francia bolond meg a belga lányok meg Filip is elmentek (persze előbb a három lány jól levágta Hans haját a tetőteraszon), Abbygail nálunk maradt, amíg lakást keres. Közben elmentem Tobias-sal is az Albufera tóhoz bringázni, meg találtunk ott egyből mellette egy kisebb édesvízi tavat, kb a tengerparton, mondjuk inkább pocsolya, de azért jól néz ki.

Időközben megkezdődtek az előkészületek A Bulira. Nagy segítségünkre volt a két üveg Becherovka, amit Honza hozott otthonról - persze náluk ez a "nagymamák itala", merthát mégiscsak 30 fokos és édes. Az Alphablondy koncert utáni itthoni buliban azért jól berúgtam tőle, még salsa szólót is nyomtam, másnap lila foltos volt a térdem és izomlázam volt.

Utána 11-én vasárnap megvalósult az álmom, és elmentünk bringával észak felé. Honzát és Alice-t sikerült belerángatni a projektbe. Kitekertünk Alboraya-ig, onnan "villamos-metró"-val kimentünk Rafelbunyol-ig, majd a nap állása és az idő szerint tájékozódva elindultunk északnyugatnak, és végül a "Font de Oro"-ig jutottunk, ahonnan még azért felmásztunk a hegyre. Azon a környéken mindenhol narancs és mandarinültetvény van, hoztunk is két teli hátizsákkal. Útközben megálltunk a San Miguel településnél, ami azért érdekes, mert van ilyen nevű spanyol sör, továbbá olyan dolgot láttam, amilyet szerintem otthon még ötven évig nem fogunk: egy autópályahíd mellé épített kerékpárút-híd.

Másnap hétfőn ismét fotózkodtunk a meghívóhoz, ami megint nagy szórakozásba torkollott, de hát a hétfő estéink már csak ilyenek. Aztán Abby összefotosopolta nekünk a meghívót, a lányok tintájával meg elkezdtük nyomtatni, meg osztogatni.

Szerdán nagy ünnepség volt az UPV-n, az Erasmus ottani jelenlétének 20. évfordulója alkalmából egész nap rendezvények voltak. Persze mi csak kajálni mentünk ki, szerveztek nemzetek konyháját. És ekkor megtörtént a csoda: találkoztam magyarokkal, akikről már annyit hallottam minden ismerősömtől, csak nekem nem sikerült még senkivel sem összefutnom. Gyorsan meg is hívtam mindenkit A Buliba.

Erre aztán gyorsan rápihentem, mert péntek hajnalban kettőkor kelve mentem ki Kingám (tudjátok, a feleségem) elé a reptérre, aki elmondhatatlan kálvárián keresztük jutott el a napfényes Barcelonába. A hideg ellenére gyorsan körbejártuk Barcelónát, bár nagyon kevés dologra volt nagyon kevés időnk, szombaton pedig utaztunk Valenciába, egyenesen a buliba.

A buli, hát igen. Azt inkább hagyjuk.

Másnap mászkáltunk Kingával mindenfelé, mondjuk kb félholtan, mindeközben hárman otthon 5 (azaz öt) órán keresztül takarították a lakást. Hétfőn Kingával meg megnéztük Saguntót, ami egy nagyon szép, mindenféle korból való építményekkel felszerelt, nagyon hangulatos város, bővebben olvassatok róla Kinga blogjában. Elég élménydús hétvége volt, furcsa volt utána néhány hétköznap ... dehát van ilyen.

Hans vendégüllátta anyját és apját, így ő is elég lefáradt szegény. Honza barátunk a buliban részegen megismert Camille-val jár most, épp most ment randira megint, tiszta gáz, már tök keveset iszik, még baja lesz.

A buli előtti héten már átvettük az alattunk lévő lakást is, ahol Abby és a szomszédból alánk költöző Soléne kezdte a belakást, a két kicsi szobában. A másik két szoba iszonyatosan nagy, oda a buli utáni kedden költöztek be. A franciaágyas szobába egy Argentin pár költözött, Carmelo és Ana. Ana argentín ösztöndíjjal doglozik egy nem messze levő faluban, egyelőre három hónapra szerződve, párja pedig elkíséri, és valami munkát ő is keres. A másik, mégnagyobb szobát két holland srác vette ki, Paul és John, sajnos még mindig keverem a nevüket, mert egyszerre mutatkoztak be, dehát ez már csak ilyen. Ők dolgozni és spanyolul megtanulni jöttek, az egyetemen halasztanak otthon. Soléne szomszédban volt helyére egy spanyol srác, Miguel költözött, múzeumban idegenvezető, és mindig hoz nekünk San Miguel sört, aztán isz. Most 15-en vagyunk ebben a három lakásban.

Egyre növekvő honvágyamat kicsit enyhíti Schandi és András társasága, Schandi blogját is berakom ide jobbra. Ma még Eszterrel is találkoztam megint, akit a buli óta eddig azért nem sikerült elérnem, mert a telefonját a buliban beleejtette a WC-nkbe, a spanyol gépészmérnök lakótársa meg utána még jól be is fújta gépolajjal, hogy attól majd jobb lesz.

Ezenkívül, épp most érkezett meg Londonból rendelt két La 33 CD-m, legkirályabb kolumbiai salsa.

Dec 6 körül megyünk elvileg Granadába kocsival, ahol be fog fagyni a seggünk, köv hétvégén meg remélhetőleg Portugáliába jutunk el. Dec 19-én megyek haza, jan7-én jövök ide vissza, a továbbiakat pedig még meglátjuk.

Hamarosan adok képeket is, csak azt nem kis meló összeválogatni meg felrakni freeblogra, meg hát ez a javascriptes galéria is...

Truckers and Hookers

November 17-én 2 hónaposak leszünk (kb) a lakásban, ennek örömére nagy hepaj lesz!

Forgatag, fergeteg

Az előző rész tartalmából: jártak itt bátyámék meg SzabolcsVera, itt volt Soléne barátja, Józsi is, aki még a rubik kockát is kirakta 2 perc alatt. Alice barátnője Colin erősíti még a lányok csapatát, Cécile elköltözött a másik lakásba, szobájába egy venezuelai srác Nelson költözött, akinek hétfőn Ron Nelson (rum) bulit csapunk. Itt volt még Bertrand két barátja Vincente és Emanuell, legújabb versenyzőink pedig Hans barátom lány unokatesója és az ő barátnője. Egy ideig nálunk lakik még Abigail, Hans zenésztársának ("Filip", aki szintén itt volt pár napig) barátnője. Abigail egyeteme után jött ki megtanulni spanyolul munka közben, mélyvíz. Honza közben hazaugrott négy napra, Sebastien miután visszatért spanyolországban tanuló barátnőjétől, hozta a családját is, öccsét hugát szüleit. Vasárnap este ismét együtt lesz a család, aztán új hét kezdődik.

Tegnap este a Placa de Virgen-en lógtunk egy kicsit. Ilyen helyet még nem láttam otthon, esténként összegyűlik mindenféle ember, turisták, egyetemisták, bevándorlók, helyi vagányok. Vannak dobosok, mutatványosok, gitárosok. Tegnap este összehaverkodtunk a bevándorló bandával, a legtöbbjük nagyon jól gitározik, énekel. A sört áruló srácról is kiderült, hogy magyar - ő az első itteni magyar, akivel beszéltem. De ő sem ismer sokat, sokkal több a lengyel, cseh, szlovák.

Képekkel majd később szolgálok.

A nyúlon túl

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Galéria

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Kelet-Európai Szövetség

Igen régen jelentkeztem már be, azt hiszem, azóta igen sok dolog történt, és igen kevésre emlékszem. Mint írtam, kedd a Valenciai Közösség Napja, péntek pedig spanyol nemzeti ünnep volt. Kedden bementünk a városba látványosságokat nézni, bár mire a halnali 12 órás kelés után mindenki összeszedte magát és beértünk a városba, már igencsak késő volt, de a tüzijátékot azért még elcsíptük. A Plaza de Ayuntamiento-n rakták össze, ha jól emlékszem kettőkor kezdődött, 27 fokban (lásd a fotókat a galériában \o/). A rakéták kilővőállásait kb 20 méterre állta körbe a tömeg. A kb 20 perces tüzijáték során a teret igen hamar betöltő köd miatt a tüzijáték sokkal inkább akusztikus élményt jelentett, a rakéták ritmusra indultak, olyan hangerővel, hogy szerintem több embert szívritmuszavarral vittek el a helyszínről, és az esemény után jelentősen csökkent a zajongó szomszédokra panaszkodók száma a városban. A nappali tüzijáték igen érdekes ötlet, még több ilyet láthatunk majd állítólag ősszel. Az esemény után a tüzijáték mérnökei a rakétaállások között sétálgatva mutogatták magukat, mi meg tapsoltunk, aztán valami nagy fejes is végigmászkált egy zászlóval. Soléne közben összehaverkodott katalán szeparatistákkal. Az esemény után a többiek elmentek a bikaviadalra, ami engem nem túlzottan hozott lázba, főleg nem 20-30 euróért.

Miután a belga vendékeink nagy része hazament, csupán egyikük, Floris, maradt velünk, megérkezett a lakás első hölgy vendége is, Bertrand barátnője, Aurelie. Aurelie szerencsére csak franciául tud, ezért minden beszélgetésünk kb a bonjour-ra korlátozódik. A következő vendégünk Hans barátnője lesz, utána jön a kis családom. A távozó belgák egyébként igen hasznos ajándékokkal hálálták meg, hogy a nappalinkban egymás hegyén-hátán fekhettek éjjel. Kaptunk egy szobanövényt, ami által már egész lakás jellege lett kis szállásunknak, kaptunk egy mindenféle rakott étel készítéséhez használható üvegtálat, valamint 6 borospoharat.

A maradék két belgánk, Hans és Floris most pénteken fogták magukat és egy hátizsákkal elindultak délnek, mondták, hogy majd vasárnap jönnek. Épp most érkeztek, mind mondják, addig kerestek első éjjel szállást, amíg egy rakás spanyollal összehaverkodtak egy bárban, és egy palotában aludtak, majd másnap kimentek meglátogatni a vidéki nagymamát a kastélyában, ahol a kaputól az építményig több kilométeres narancsfával övezett út vezet, és ahol degeszre hordták nekik a kaját, mint Diego régi barátainak.

Tegnap este megint rugby meccs volt, franciák az angolokkal. Természetesen a franciák megint megtöltötték az Irish pubot. Vittünk sört, és cserébe elhoztunk még néhány poharat. Az "Allez les bleus!" kiáltások között azért néha előtört egy kámoooonengland! is. A meccs után Cornelius francia lakótársának (akinek nevét nem tudom hogyan kell írni, de a Matthew-re hasonlít) szülinapi bulijára mentünk. Elég méretes lakásuk van, de azért nem gondoltuk, hogy ennyien elférnek benne, ráadásul hogy ebből mennyi a francia. Cseh barátommal összeszedtük néhány kelet-európai társunk telefonszámát, és majd megmutatjuk ezeknek a franciáknak, hogy mulat kelet-európa, talán még disznót is vágunk. Az este jelentős részében egy spanyol nőnek és Soléne-nek magyaráztuk, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország bizony Közép-Európa, és bizony Oroszország nyugati része Európához tartozik. Amikor megejtettem, hogy Finnország tőlünk keletre esik, kicsit kiakadtak.

Még csak annyit jegyeznék meg, hogy aki itt az egyetemen testnevelésnek a focit veszi fel, a félévre kap teljes focifelszerelést, két teljes mez, melegítő, zoknik, meg még nem tudom mi, mert nem vagyok focista.

Ha jól tudom az elmúlt éjjel kis hazámban fagyott. Én azért ma lementem itt a tengerre, így október közepén igen kellemes.

Los Franceses

Rendszerint az Irish Pubba járunk poharat lopni, ha már 3,80 a hejnekem. A helyet simán megtömik a franciák ír-francia mérkőzésen is. Most épp Új-Zéland - Franciaország rugby meccset mentünk nézni. Új-Zéland eleinte nagyon elhúzott, ezért aggódva figyeltük az eseményeket.

Majd csak belehúztak kedvenceink, és okoztak némi fejfájást a zélandiaknak. Mindennek Sebestien olyannyira örült, hogy a jobb zsebében meglapuló Balantine's-os pohárról teljesen megfeletkezve állt fel az asztalra örömét kifejezni.

A francia szurkolótábor végül a téren található szökőkútban pancsolva végezte.

Puente

Csütörtök estére a infókar international office-ja szervezett egy erasmus welcome dinnert nekünk. Meglepően sok incoming hallgató van infó karon is, nem is értem, a vacsorán voltunk vagy hatvanan, ebből persze legalább 30 francia volt, kicsit unom már őket. Meglepően sok amúgy a cseh, de volt szlovák versenyző is. Más normális karon egyébként welcome partyt szerveznek, nem dinnert, de semmi baj, vacsi után átmentünk az "erasmusvalencia" szervezet által meghirdetett aznapi buliba, ahol gyenge becslésem szerint legalább kétszer annyian voltak, mint ahány ember némi térfogatszámítás alapján elfér. Az étteremben viszont, ahol vacsoráztunk, a falon nagyon egyedi képeket láttam:

A héten nagy meglepetést okozott még, hogy bizony itt a metró is felsővezetékes. Ez tiszta csalás, ez így igazából csak föld alá rakott villamos. Remélem azért váltóárammal megy.

A másik nagy furcsaság a spanyol hallgatóságban, hogy aki itt bemegy órára, az látszólag figyel. Persze vannak akik dumálnak, de senki sem áll neki órát szerelni, vagy vág be szupermen pózt, miközben relaxa módszerrel próbálja meg elsajátítani az egyébként kellően híg tananyagot. Mifelénk a BME-n, ha csak 10-en vannak egy szakirányos órán, akkor is legalább egyvalaki bealszik. Én meg most nem merem letenni a fejem a padra, mert még senki mást nem láttam, hogy befáradt volna.

Jövő héten hétfőn, kedden és pénteken nem lesz tanítás. Kedd a Valenciai Közösség Napja, péntek meg spanyol nemzeti ünnep (_), így akkor már a hétfőt is kihagyják, mert miért ne. Hétfőn azért remélem boltok lesznek nyitva, mert különben el kell kezdenünk a lányok fél valagát enni Voltaire nyomán.

A minap felfedeztük, hogy a háznak, ahol lakunk, van egy teteje is, ahová fel lehet menni, és a kilátás sem szar. A legmagasabb házak is ugyanakkorák errefelé mint a miénk, ezért körbe minden irányba addig el lehet látni, ameddig csak a szem ellát. Ha jó kedvem lesz, csinálok panorámát is, csak kell hozzá még fényképezőgép (igen, a képeket eddig rajzoltam).

Az egyetem környékén még egy kis streetartot is találtam, bár nem olyan, mint mifelénk a kétfarkú kutya, de azért megteszi ("Voto" - szavazat).

Living next door to Alice

És a csajok: Alice, Cécile, Emma, Solene

A lakásunk egy kicsit messze esik az egyetemtől, de ez azért nem okoz akkora gondot. Mostmár mindannyiunknak van valami biciklinek mondható járművünk, így elég hamar beérünk az egyetemre, tengerpartra, meg ahova éppen jól esik. Az esős napokra gondolva felkerestük az önkormányzatot, hogy járjon felénk villamos. Kicsit megvárattak vele, de ma már a 6-os villamossal tudtam egyetemre menni.

A másik gondunk, hogy sajnos nem a tenger felé megy le a nap, hanem a város felé, így nem tudunk a tengerparton gyönyörű romantikus naplementét élvezni, a napfelkelte meg kit érdekel. Az önkormányzat itt egy kicsit már húzta a száját, de azt mondták megpróbálnak javítani a helyzeten.

Srácok megint

Tegnap este tartottuk Hans születésnapjának első buliját. Annyira jófejek voltunk, hogy rendeltünk tortát, meg ajándékot is hoztunk a kapualjban levő kínai boltból. A tortát a lányok hűtőjében helyeztünk biztonságba délután, hogy Hans meg ne találja. Estére persze a lányok már nem voltak otthon, ezért a teraszon átmászva kellett betörnünk hozzájuk. Hamar kimozdultunk otthonról, mert tudtuk, hogy nem sok jó vége lesz, ha otthon maradunk. Elmentünk a Plaza de Virgen-re, elég frekventált hely, ott ül sok fiatal, kb mindenki erasmusos. Úgy hallottam, hogy Valencia a legnépszerűbb erasmus célpont, 3000 körüli fogadott hallgatóval évente. A téren hétvégenként mondjuk rendőrök mászkálnak fel-alá, meg beszólnak, hogy most már elég ideje iszogatunk itt sört, de mi sajnáljuk, diákok vagyunk és nem nagyon értjük, hogy mit akar.

Még megpróbáltunk elmenni valami szórakozóhelyre kettő körül, a német lányok tudták merre van, de 5 euró volt a beugró, és fél óra múlva zárt (szombaton, beszarás). Kaptun egy flyert egy transzszexuális lény valami club 54-ről, bizalomgerjesztő volt. Úgyhogy elsétáltunk a Rastro becenevű illegális kirakodópiacra (minden vasárnap hajnalban van, lopott bringák, meg minden egyéb ócskavas), négykor már nagy élet volt. 22 euróért vettem végül egy bringát. A tengelyek lazák, a fékek lazák, váltani nem lehet, stb. De megy. A féket megcsináljuk, az fontos, a többi mindegy, úgyis ellopják, aztán majd a Rastron megint megveszem. A Rastróról hatan három bringával mentünk haza, kb 15 perc, elég fájdalmas volt.

A képeken Sebastien vs Honza, Bertrand vs Gabor y Hans vs Bertrand szerepel.

Srácok

Spanyolországi asszimilálódásom néhány apró meglepetéssel folytatódik. A kora hajnalban (10:30-kor kezdődő) órám előtt háromnegyed kilenc körül le akartam ugorni a boltba reggelihez kenyérért, de bizony itt a boltok kilenckor nyitnak. Nyelvkönyvekben persze beszámolnak a boltok furcsa nyitvatartásáról, na de hogy tényleg így is van, ez azért felháborító! Szerencsére a nagyobb boltok azért kellően olcsóak, és meglepetésemre itt a natúr joghurt olcsóbb, mint a gyömülcsös.

Egyetemre menet az úton szélén parkoló autók okoztak némi fejtörést, két sorban egymás mellett állva parkoltak, szépen tömött sorokban (ld lent). A feladat megoldását még aznap megláttam egy másik út szélén. Egy középkorú úriember fiatalosan (talán némi sportszelettel doppingolva) tologatta odébb a járda mellett parkoló autója mellől az út beljebb eső sávjában álló kocsikat, ráadásul - nem kímélve lökhárítót - egyszerre kettőt mozdított meg egymásnak tolva őket.

A közlekedés amúgy érdekes. Ha piros lámpánál állsz kocsival egy kereszteződésben, de nem jön keresztbe senki, akkor ledudálnak, ha nem mész. A szabály tehát egyszerű: ha zöld van, akkor mész, ha piros van, akkor körülnézel és mész. Gyalogosan hasonló. Viszont ennek ellenére, ha zebra szélén jársz, nagyon előzékenyen lassítanak és megállnak neked.

Az egyetemre eljutva a spanyol időszámítással ismerkedhettem meg. Bár időeltolódás nincs hozzánk képest, az előadók rendszerint a kiírt időpont után 10-15 perccel  érkeznek, majd kb 10 perc pakolászás, motoszkálás és szöszmötölés kíséretében el is kezdik az órát. A másik pozitívum az volt, hogy itt végre van egy informatika kar, ahol nullától számozzák a termeket.

A srácok tök jókat szoktak főzni. Én eddig egyszer vetettem be magam, egy kis csirkepaprikással, egész ehetőre sikerült, még meg is dícsértek, tök büszke voltam magamra

Az egyetem ilyen szarul néz ki: 

Albérletkeresés magasfokon

Szóval mint tudjátok, az unalmas otthoni munkás életből kicsit kiszakadva eljutottam a napfényes-pálmafás Valenciába.

ahol a műszaki egyetemen is pálmafák nőnek

Három éjszakára volt szállásom foglalva egy hostelben, reméltem hogy ennyi idő alatt találok szállást. Majd összeadom hány eurót telefonálgattam el, de nem keveset. A hirdetések fele alapból kiesik, mert pl csak lányokat keresnek, vagy családdal kell lakni, vagy messze van. A másik felét felhívod, és azt mondják, hogy már kiadták. Néhány helyet végül el tudsz menni megnézni, de még a 130 eurós helyről sem hívnak vissza, ahol matrac és villanykörte sincs. A végén foglaltam még két éjszakát, majd még kettőt, majd még egyet. Végül 8 éjszakát voltam ott. A hostelben megismert társasággal találtunk szállást, harmadik emeleten levő két lakást vettünk ki kilencen. A szemben levő lakást a négy francia lány fogalta be, mi meg öten srácok vagyunk ebben a lakásban. 240 euro per kopf, és tök zsír. Van egy cseh srác, aki leginkább klicskóra hasonlít, egy belga srác meg két francia.

(ő a belga, Hans)

A címünk Valencia, Avinguda del Puerto 298.

A hostelt a végére már egész megszerettem. Nagyon jó, hangulatos, és sok erasmusos diák jár erre. Van egy néha kicsit szűkös konyha-étkező, meg egy lounge room biliárddal, csocsóval, fotelekkel, terasszal. Szeptember középső két hetében kb 3000 vendéghallgató érkezik. Mindenki térképpel a kezében a valencia.loquo.com-ot nézegeti, és őrülten telefonálgat. A hostel 18-22 euró egy éjszakára, mindebben persze semmi extra nincs benne, szóval Csaba és Marcsi ajándéka egyik délután megmentette az életemet.

Valencia valóban nagyon bulis város. A belvárosban ugyan a legtöbb pubnak bezárják a kinti részét 1-2 körül, mert az ott lakók akkor már aludni szeretnének (nálunk 8 után már beperelnek, ha hangoskodsz :) ), de ettől függetlenül egy valag ember mászkál az utcán és a tereken, mintha sziget lenne, csak kicsit szebb a környék.

A tengerparton csak egy rövid ideig voltunk eddig, nem olyan nagyon kiépített, Valencia alapvetően nem tengerparti város, de szerintem így éppen kellemes. A város a Turia folyó mellé épült (i.sz. 138-ban), a hatvanas években azonban a gyakori áradások miatt elterelték a folyót egy mesterséges csatornába a város déli részén, a folyó régi medrében pedig parkot létesítettek, amely felett a régi hidak ugyanúgy átívelnek, igazán különleges. Valencia további látványosságairól is beszámolok, amint én is láttam őket.

A kezdetek