Srácok megint

Tegnap este tartottuk Hans születésnapjának első buliját. Annyira jófejek voltunk, hogy rendeltünk tortát, meg ajándékot is hoztunk a kapualjban levő kínai boltból. A tortát a lányok hűtőjében helyeztünk biztonságba délután, hogy Hans meg ne találja. Estére persze a lányok már nem voltak otthon, ezért a teraszon átmászva kellett betörnünk hozzájuk. Hamar kimozdultunk otthonról, mert tudtuk, hogy nem sok jó vége lesz, ha otthon maradunk. Elmentünk a Plaza de Virgen-re, elég frekventált hely, ott ül sok fiatal, kb mindenki erasmusos. Úgy hallottam, hogy Valencia a legnépszerűbb erasmus célpont, 3000 körüli fogadott hallgatóval évente. A téren hétvégenként mondjuk rendőrök mászkálnak fel-alá, meg beszólnak, hogy most már elég ideje iszogatunk itt sört, de mi sajnáljuk, diákok vagyunk és nem nagyon értjük, hogy mit akar.

Még megpróbáltunk elmenni valami szórakozóhelyre kettő körül, a német lányok tudták merre van, de 5 euró volt a beugró, és fél óra múlva zárt (szombaton, beszarás). Kaptun egy flyert egy transzszexuális lény valami club 54-ről, bizalomgerjesztő volt. Úgyhogy elsétáltunk a Rastro becenevű illegális kirakodópiacra (minden vasárnap hajnalban van, lopott bringák, meg minden egyéb ócskavas), négykor már nagy élet volt. 22 euróért vettem végül egy bringát. A tengelyek lazák, a fékek lazák, váltani nem lehet, stb. De megy. A féket megcsináljuk, az fontos, a többi mindegy, úgyis ellopják, aztán majd a Rastron megint megveszem. A Rastróról hatan három bringával mentünk haza, kb 15 perc, elég fájdalmas volt.

A képeken Sebastien vs Honza, Bertrand vs Gabor y Hans vs Bertrand szerepel.

Srácok

Spanyolországi asszimilálódásom néhány apró meglepetéssel folytatódik. A kora hajnalban (10:30-kor kezdődő) órám előtt háromnegyed kilenc körül le akartam ugorni a boltba reggelihez kenyérért, de bizony itt a boltok kilenckor nyitnak. Nyelvkönyvekben persze beszámolnak a boltok furcsa nyitvatartásáról, na de hogy tényleg így is van, ez azért felháborító! Szerencsére a nagyobb boltok azért kellően olcsóak, és meglepetésemre itt a natúr joghurt olcsóbb, mint a gyömülcsös.

Egyetemre menet az úton szélén parkoló autók okoztak némi fejtörést, két sorban egymás mellett állva parkoltak, szépen tömött sorokban (ld lent). A feladat megoldását még aznap megláttam egy másik út szélén. Egy középkorú úriember fiatalosan (talán némi sportszelettel doppingolva) tologatta odébb a járda mellett parkoló autója mellől az út beljebb eső sávjában álló kocsikat, ráadásul - nem kímélve lökhárítót - egyszerre kettőt mozdított meg egymásnak tolva őket.

A közlekedés amúgy érdekes. Ha piros lámpánál állsz kocsival egy kereszteződésben, de nem jön keresztbe senki, akkor ledudálnak, ha nem mész. A szabály tehát egyszerű: ha zöld van, akkor mész, ha piros van, akkor körülnézel és mész. Gyalogosan hasonló. Viszont ennek ellenére, ha zebra szélén jársz, nagyon előzékenyen lassítanak és megállnak neked.

Az egyetemre eljutva a spanyol időszámítással ismerkedhettem meg. Bár időeltolódás nincs hozzánk képest, az előadók rendszerint a kiírt időpont után 10-15 perccel  érkeznek, majd kb 10 perc pakolászás, motoszkálás és szöszmötölés kíséretében el is kezdik az órát. A másik pozitívum az volt, hogy itt végre van egy informatika kar, ahol nullától számozzák a termeket.

A srácok tök jókat szoktak főzni. Én eddig egyszer vetettem be magam, egy kis csirkepaprikással, egész ehetőre sikerült, még meg is dícsértek, tök büszke voltam magamra

Az egyetem ilyen szarul néz ki: 

Albérletkeresés magasfokon

Szóval mint tudjátok, az unalmas otthoni munkás életből kicsit kiszakadva eljutottam a napfényes-pálmafás Valenciába.

ahol a műszaki egyetemen is pálmafák nőnek

Három éjszakára volt szállásom foglalva egy hostelben, reméltem hogy ennyi idő alatt találok szállást. Majd összeadom hány eurót telefonálgattam el, de nem keveset. A hirdetések fele alapból kiesik, mert pl csak lányokat keresnek, vagy családdal kell lakni, vagy messze van. A másik felét felhívod, és azt mondják, hogy már kiadták. Néhány helyet végül el tudsz menni megnézni, de még a 130 eurós helyről sem hívnak vissza, ahol matrac és villanykörte sincs. A végén foglaltam még két éjszakát, majd még kettőt, majd még egyet. Végül 8 éjszakát voltam ott. A hostelben megismert társasággal találtunk szállást, harmadik emeleten levő két lakást vettünk ki kilencen. A szemben levő lakást a négy francia lány fogalta be, mi meg öten srácok vagyunk ebben a lakásban. 240 euro per kopf, és tök zsír. Van egy cseh srác, aki leginkább klicskóra hasonlít, egy belga srác meg két francia.

(ő a belga, Hans)

A címünk Valencia, Avinguda del Puerto 298.

A hostelt a végére már egész megszerettem. Nagyon jó, hangulatos, és sok erasmusos diák jár erre. Van egy néha kicsit szűkös konyha-étkező, meg egy lounge room biliárddal, csocsóval, fotelekkel, terasszal. Szeptember középső két hetében kb 3000 vendéghallgató érkezik. Mindenki térképpel a kezében a valencia.loquo.com-ot nézegeti, és őrülten telefonálgat. A hostel 18-22 euró egy éjszakára, mindebben persze semmi extra nincs benne, szóval Csaba és Marcsi ajándéka egyik délután megmentette az életemet.

Valencia valóban nagyon bulis város. A belvárosban ugyan a legtöbb pubnak bezárják a kinti részét 1-2 körül, mert az ott lakók akkor már aludni szeretnének (nálunk 8 után már beperelnek, ha hangoskodsz :) ), de ettől függetlenül egy valag ember mászkál az utcán és a tereken, mintha sziget lenne, csak kicsit szebb a környék.

A tengerparton csak egy rövid ideig voltunk eddig, nem olyan nagyon kiépített, Valencia alapvetően nem tengerparti város, de szerintem így éppen kellemes. A város a Turia folyó mellé épült (i.sz. 138-ban), a hatvanas években azonban a gyakori áradások miatt elterelték a folyót egy mesterséges csatornába a város déli részén, a folyó régi medrében pedig parkot létesítettek, amely felett a régi hidak ugyanúgy átívelnek, igazán különleges. Valencia további látványosságairól is beszámolok, amint én is láttam őket.

A kezdetek