Spanyolországi asszimilálódásom néhány apró meglepetéssel folytatódik. A kora hajnalban (10:30-kor kezdődő) órám előtt háromnegyed kilenc körül le akartam ugorni a boltba reggelihez kenyérért, de bizony itt a boltok kilenckor nyitnak. Nyelvkönyvekben persze beszámolnak a boltok furcsa nyitvatartásáról, na de hogy tényleg így is van, ez azért felháborító! Szerencsére a nagyobb boltok azért kellően olcsóak, és meglepetésemre itt a natúr joghurt olcsóbb, mint a gyömülcsös.

Egyetemre menet az úton szélén parkoló autók okoztak némi fejtörést, két sorban egymás mellett állva parkoltak, szépen tömött sorokban (ld lent). A feladat megoldását még aznap megláttam egy másik út szélén. Egy középkorú úriember fiatalosan (talán némi sportszelettel doppingolva) tologatta odébb a járda mellett parkoló autója mellől az út beljebb eső sávjában álló kocsikat, ráadásul - nem kímélve lökhárítót - egyszerre kettőt mozdított meg egymásnak tolva őket.

A közlekedés amúgy érdekes. Ha piros lámpánál állsz kocsival egy kereszteződésben, de nem jön keresztbe senki, akkor ledudálnak, ha nem mész. A szabály tehát egyszerű: ha zöld van, akkor mész, ha piros van, akkor körülnézel és mész. Gyalogosan hasonló. Viszont ennek ellenére, ha zebra szélén jársz, nagyon előzékenyen lassítanak és megállnak neked.

Az egyetemre eljutva a spanyol időszámítással ismerkedhettem meg. Bár időeltolódás nincs hozzánk képest, az előadók rendszerint a kiírt időpont után 10-15 perccel  érkeznek, majd kb 10 perc pakolászás, motoszkálás és szöszmötölés kíséretében el is kezdik az órát. A másik pozitívum az volt, hogy itt végre van egy informatika kar, ahol nullától számozzák a termeket.

A srácok tök jókat szoktak főzni. Én eddig egyszer vetettem be magam, egy kis csirkepaprikással, egész ehetőre sikerült, még meg is dícsértek, tök büszke voltam magamra

Az egyetem ilyen szarul néz ki: