A nyúlon túl

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Galéria

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Kelet-Európai Szövetség

Igen régen jelentkeztem már be, azt hiszem, azóta igen sok dolog történt, és igen kevésre emlékszem. Mint írtam, kedd a Valenciai Közösség Napja, péntek pedig spanyol nemzeti ünnep volt. Kedden bementünk a városba látványosságokat nézni, bár mire a halnali 12 órás kelés után mindenki összeszedte magát és beértünk a városba, már igencsak késő volt, de a tüzijátékot azért még elcsíptük. A Plaza de Ayuntamiento-n rakták össze, ha jól emlékszem kettőkor kezdődött, 27 fokban (lásd a fotókat a galériában \o/). A rakéták kilővőállásait kb 20 méterre állta körbe a tömeg. A kb 20 perces tüzijáték során a teret igen hamar betöltő köd miatt a tüzijáték sokkal inkább akusztikus élményt jelentett, a rakéták ritmusra indultak, olyan hangerővel, hogy szerintem több embert szívritmuszavarral vittek el a helyszínről, és az esemény után jelentősen csökkent a zajongó szomszédokra panaszkodók száma a városban. A nappali tüzijáték igen érdekes ötlet, még több ilyet láthatunk majd állítólag ősszel. Az esemény után a tüzijáték mérnökei a rakétaállások között sétálgatva mutogatták magukat, mi meg tapsoltunk, aztán valami nagy fejes is végigmászkált egy zászlóval. Soléne közben összehaverkodott katalán szeparatistákkal. Az esemény után a többiek elmentek a bikaviadalra, ami engem nem túlzottan hozott lázba, főleg nem 20-30 euróért.

Miután a belga vendékeink nagy része hazament, csupán egyikük, Floris, maradt velünk, megérkezett a lakás első hölgy vendége is, Bertrand barátnője, Aurelie. Aurelie szerencsére csak franciául tud, ezért minden beszélgetésünk kb a bonjour-ra korlátozódik. A következő vendégünk Hans barátnője lesz, utána jön a kis családom. A távozó belgák egyébként igen hasznos ajándékokkal hálálták meg, hogy a nappalinkban egymás hegyén-hátán fekhettek éjjel. Kaptunk egy szobanövényt, ami által már egész lakás jellege lett kis szállásunknak, kaptunk egy mindenféle rakott étel készítéséhez használható üvegtálat, valamint 6 borospoharat.

A maradék két belgánk, Hans és Floris most pénteken fogták magukat és egy hátizsákkal elindultak délnek, mondták, hogy majd vasárnap jönnek. Épp most érkeztek, mind mondják, addig kerestek első éjjel szállást, amíg egy rakás spanyollal összehaverkodtak egy bárban, és egy palotában aludtak, majd másnap kimentek meglátogatni a vidéki nagymamát a kastélyában, ahol a kaputól az építményig több kilométeres narancsfával övezett út vezet, és ahol degeszre hordták nekik a kaját, mint Diego régi barátainak.

Tegnap este megint rugby meccs volt, franciák az angolokkal. Természetesen a franciák megint megtöltötték az Irish pubot. Vittünk sört, és cserébe elhoztunk még néhány poharat. Az "Allez les bleus!" kiáltások között azért néha előtört egy kámoooonengland! is. A meccs után Cornelius francia lakótársának (akinek nevét nem tudom hogyan kell írni, de a Matthew-re hasonlít) szülinapi bulijára mentünk. Elég méretes lakásuk van, de azért nem gondoltuk, hogy ennyien elférnek benne, ráadásul hogy ebből mennyi a francia. Cseh barátommal összeszedtük néhány kelet-európai társunk telefonszámát, és majd megmutatjuk ezeknek a franciáknak, hogy mulat kelet-európa, talán még disznót is vágunk. Az este jelentős részében egy spanyol nőnek és Soléne-nek magyaráztuk, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország bizony Közép-Európa, és bizony Oroszország nyugati része Európához tartozik. Amikor megejtettem, hogy Finnország tőlünk keletre esik, kicsit kiakadtak.

Még csak annyit jegyeznék meg, hogy aki itt az egyetemen testnevelésnek a focit veszi fel, a félévre kap teljes focifelszerelést, két teljes mez, melegítő, zoknik, meg még nem tudom mi, mert nem vagyok focista.

Ha jól tudom az elmúlt éjjel kis hazámban fagyott. Én azért ma lementem itt a tengerre, így október közepén igen kellemes.

Los Franceses

Rendszerint az Irish Pubba járunk poharat lopni, ha már 3,80 a hejnekem. A helyet simán megtömik a franciák ír-francia mérkőzésen is. Most épp Új-Zéland - Franciaország rugby meccset mentünk nézni. Új-Zéland eleinte nagyon elhúzott, ezért aggódva figyeltük az eseményeket.

Majd csak belehúztak kedvenceink, és okoztak némi fejfájást a zélandiaknak. Mindennek Sebestien olyannyira örült, hogy a jobb zsebében meglapuló Balantine's-os pohárról teljesen megfeletkezve állt fel az asztalra örömét kifejezni.

A francia szurkolótábor végül a téren található szökőkútban pancsolva végezte.

Puente

Csütörtök estére a infókar international office-ja szervezett egy erasmus welcome dinnert nekünk. Meglepően sok incoming hallgató van infó karon is, nem is értem, a vacsorán voltunk vagy hatvanan, ebből persze legalább 30 francia volt, kicsit unom már őket. Meglepően sok amúgy a cseh, de volt szlovák versenyző is. Más normális karon egyébként welcome partyt szerveznek, nem dinnert, de semmi baj, vacsi után átmentünk az "erasmusvalencia" szervezet által meghirdetett aznapi buliba, ahol gyenge becslésem szerint legalább kétszer annyian voltak, mint ahány ember némi térfogatszámítás alapján elfér. Az étteremben viszont, ahol vacsoráztunk, a falon nagyon egyedi képeket láttam:

A héten nagy meglepetést okozott még, hogy bizony itt a metró is felsővezetékes. Ez tiszta csalás, ez így igazából csak föld alá rakott villamos. Remélem azért váltóárammal megy.

A másik nagy furcsaság a spanyol hallgatóságban, hogy aki itt bemegy órára, az látszólag figyel. Persze vannak akik dumálnak, de senki sem áll neki órát szerelni, vagy vág be szupermen pózt, miközben relaxa módszerrel próbálja meg elsajátítani az egyébként kellően híg tananyagot. Mifelénk a BME-n, ha csak 10-en vannak egy szakirányos órán, akkor is legalább egyvalaki bealszik. Én meg most nem merem letenni a fejem a padra, mert még senki mást nem láttam, hogy befáradt volna.

Jövő héten hétfőn, kedden és pénteken nem lesz tanítás. Kedd a Valenciai Közösség Napja, péntek meg spanyol nemzeti ünnep (_), így akkor már a hétfőt is kihagyják, mert miért ne. Hétfőn azért remélem boltok lesznek nyitva, mert különben el kell kezdenünk a lányok fél valagát enni Voltaire nyomán.

A minap felfedeztük, hogy a háznak, ahol lakunk, van egy teteje is, ahová fel lehet menni, és a kilátás sem szar. A legmagasabb házak is ugyanakkorák errefelé mint a miénk, ezért körbe minden irányba addig el lehet látni, ameddig csak a szem ellát. Ha jó kedvem lesz, csinálok panorámát is, csak kell hozzá még fényképezőgép (igen, a képeket eddig rajzoltam).

Az egyetem környékén még egy kis streetartot is találtam, bár nem olyan, mint mifelénk a kétfarkú kutya, de azért megteszi ("Voto" - szavazat).

Living next door to Alice

És a csajok: Alice, Cécile, Emma, Solene

A lakásunk egy kicsit messze esik az egyetemtől, de ez azért nem okoz akkora gondot. Mostmár mindannyiunknak van valami biciklinek mondható járművünk, így elég hamar beérünk az egyetemre, tengerpartra, meg ahova éppen jól esik. Az esős napokra gondolva felkerestük az önkormányzatot, hogy járjon felénk villamos. Kicsit megvárattak vele, de ma már a 6-os villamossal tudtam egyetemre menni.

A másik gondunk, hogy sajnos nem a tenger felé megy le a nap, hanem a város felé, így nem tudunk a tengerparton gyönyörű romantikus naplementét élvezni, a napfelkelte meg kit érdekel. Az önkormányzat itt egy kicsit már húzta a száját, de azt mondták megpróbálnak javítani a helyzeten.