Közbenső jelentés

Piciben (Small, Pequeño, Petit)

X

<<

0/0

>>

Na, hát igen régen jelentkeztem, akkor is csak keveset. Most is csak távirati stílusban nyilatkozom. Miután a két francia bolond meg a belga lányok meg Filip is elmentek (persze előbb a három lány jól levágta Hans haját a tetőteraszon), Abbygail nálunk maradt, amíg lakást keres. Közben elmentem Tobias-sal is az Albufera tóhoz bringázni, meg találtunk ott egyből mellette egy kisebb édesvízi tavat, kb a tengerparton, mondjuk inkább pocsolya, de azért jól néz ki.

Időközben megkezdődtek az előkészületek A Bulira. Nagy segítségünkre volt a két üveg Becherovka, amit Honza hozott otthonról - persze náluk ez a "nagymamák itala", merthát mégiscsak 30 fokos és édes. Az Alphablondy koncert utáni itthoni buliban azért jól berúgtam tőle, még salsa szólót is nyomtam, másnap lila foltos volt a térdem és izomlázam volt.

Utána 11-én vasárnap megvalósult az álmom, és elmentünk bringával észak felé. Honzát és Alice-t sikerült belerángatni a projektbe. Kitekertünk Alboraya-ig, onnan "villamos-metró"-val kimentünk Rafelbunyol-ig, majd a nap állása és az idő szerint tájékozódva elindultunk északnyugatnak, és végül a "Font de Oro"-ig jutottunk, ahonnan még azért felmásztunk a hegyre. Azon a környéken mindenhol narancs és mandarinültetvény van, hoztunk is két teli hátizsákkal. Útközben megálltunk a San Miguel településnél, ami azért érdekes, mert van ilyen nevű spanyol sör, továbbá olyan dolgot láttam, amilyet szerintem otthon még ötven évig nem fogunk: egy autópályahíd mellé épített kerékpárút-híd.

Másnap hétfőn ismét fotózkodtunk a meghívóhoz, ami megint nagy szórakozásba torkollott, de hát a hétfő estéink már csak ilyenek. Aztán Abby összefotosopolta nekünk a meghívót, a lányok tintájával meg elkezdtük nyomtatni, meg osztogatni.

Szerdán nagy ünnepség volt az UPV-n, az Erasmus ottani jelenlétének 20. évfordulója alkalmából egész nap rendezvények voltak. Persze mi csak kajálni mentünk ki, szerveztek nemzetek konyháját. És ekkor megtörtént a csoda: találkoztam magyarokkal, akikről már annyit hallottam minden ismerősömtől, csak nekem nem sikerült még senkivel sem összefutnom. Gyorsan meg is hívtam mindenkit A Buliba.

Erre aztán gyorsan rápihentem, mert péntek hajnalban kettőkor kelve mentem ki Kingám (tudjátok, a feleségem) elé a reptérre, aki elmondhatatlan kálvárián keresztük jutott el a napfényes Barcelonába. A hideg ellenére gyorsan körbejártuk Barcelónát, bár nagyon kevés dologra volt nagyon kevés időnk, szombaton pedig utaztunk Valenciába, egyenesen a buliba.

A buli, hát igen. Azt inkább hagyjuk.

Másnap mászkáltunk Kingával mindenfelé, mondjuk kb félholtan, mindeközben hárman otthon 5 (azaz öt) órán keresztül takarították a lakást. Hétfőn Kingával meg megnéztük Saguntót, ami egy nagyon szép, mindenféle korból való építményekkel felszerelt, nagyon hangulatos város, bővebben olvassatok róla Kinga blogjában. Elég élménydús hétvége volt, furcsa volt utána néhány hétköznap ... dehát van ilyen.

Hans vendégüllátta anyját és apját, így ő is elég lefáradt szegény. Honza barátunk a buliban részegen megismert Camille-val jár most, épp most ment randira megint, tiszta gáz, már tök keveset iszik, még baja lesz.

A buli előtti héten már átvettük az alattunk lévő lakást is, ahol Abby és a szomszédból alánk költöző Soléne kezdte a belakást, a két kicsi szobában. A másik két szoba iszonyatosan nagy, oda a buli utáni kedden költöztek be. A franciaágyas szobába egy Argentin pár költözött, Carmelo és Ana. Ana argentín ösztöndíjjal doglozik egy nem messze levő faluban, egyelőre három hónapra szerződve, párja pedig elkíséri, és valami munkát ő is keres. A másik, mégnagyobb szobát két holland srác vette ki, Paul és John, sajnos még mindig keverem a nevüket, mert egyszerre mutatkoztak be, dehát ez már csak ilyen. Ők dolgozni és spanyolul megtanulni jöttek, az egyetemen halasztanak otthon. Soléne szomszédban volt helyére egy spanyol srác, Miguel költözött, múzeumban idegenvezető, és mindig hoz nekünk San Miguel sört, aztán isz. Most 15-en vagyunk ebben a három lakásban.

Egyre növekvő honvágyamat kicsit enyhíti Schandi és András társasága, Schandi blogját is berakom ide jobbra. Ma még Eszterrel is találkoztam megint, akit a buli óta eddig azért nem sikerült elérnem, mert a telefonját a buliban beleejtette a WC-nkbe, a spanyol gépészmérnök lakótársa meg utána még jól be is fújta gépolajjal, hogy attól majd jobb lesz.

Ezenkívül, épp most érkezett meg Londonból rendelt két La 33 CD-m, legkirályabb kolumbiai salsa.

Dec 6 körül megyünk elvileg Granadába kocsival, ahol be fog fagyni a seggünk, köv hétvégén meg remélhetőleg Portugáliába jutunk el. Dec 19-én megyek haza, jan7-én jövök ide vissza, a továbbiakat pedig még meglátjuk.

Hamarosan adok képeket is, csak azt nem kis meló összeválogatni meg felrakni freeblogra, meg hát ez a javascriptes galéria is...